Ahogy ígértem, itt a folytatás az első napjainkról. (Azért még most szólok, hogy ez a tegnapihoz tartozik, nem hiszem, hogy mindennap írni fogok. :P)

 

Szóval vasárnap mikor felkeltünk elmentünk kocsit bérelni, ami most szerencsére már simán ment, mert Zoli időközben kiküszöbölte a problémáinkat. Majd bementünk a városba és találkoztunk a nővel, aki mindenben segít nekünk itt. Első utunk a bankba vezetett, amit Pat ajánlott nekünk, és nyitottunk egy bankszámlát. Majd mivel mondtuk neki, hogy magyar-belga focimeccs lesz 3tól, és ez nálunk nem éppen mindennapos, kicsit megpörgettük a dolgokat. Még a bankból fehívta egy ismerősét egy ír pubban, hogy lehet-e ott EB meccset nézni. 😀 A bank után volt egy kis időnk még és elmentünk megnézni azt a házat, amit már neten kinéztünk, Pat ismeri a tulajdonost aki kiadja, így be tudtunk menni és körülnézni. Hát a ház valami szuper. Viszonylag kicsinek számít, 2 hálószoba, (egyikből nyílik egy szoba, ami pici, de körbe ablakos és a kertre néz, ebbe kb azonnal beleszerettünk!) lent egy nappali igazi kandallóval, ebédlő, konyha, terasz elöl-hátul, udvar, aminek egy része füves, egy részét be lehet vetni, plusz egy garázs és egy hatalmas pince a ház alatt. Az amerikaiak körében nem túl népszerű, mert csak 1 fürdőszoba van. 😀 Hát nagyon tetszett nekünk a ház, a környék meg aztán végképp. Az utca tulajdonképpen egy zsákutca, a szemben lévő oldalon pedig nem házak vannak, hanem erdő! Erdő, a városban! Amíg ott voltunk láttunk 4 mókust és rengeteg madarat, olyat is, amilyet otthon még nem. Az erdő igazából egy park része, ami hatalmas.  A belváros sincs messze és a közelben is van MINDEN. Miután megnéztük a házat és megbeszéltük Pattel, hogy próbáljunk kicsit alkudni az árból, kitett minket a pubban és megnéztük a meccset. Hát gondolom nem kell mondanom, hogy mi voltunk az egyetlenek, akik a magyaroknak szurkoltak, de ennek apropóján 3 új ismerőst is szereztünk. Jöttek oda beszélgetni, hogy látják, hogy a magyaroknak szurkolunk, stb. Mindegyikük tudott valami Magyarországról, ami kellemes meglepetés volt. 😀 Plusz mondtuk, hogy éhesek vagyunk és rögtön kaptunk vagy 4 étteremajánlatot, egyiket ki is próbáltuk és irtó jó volt. Isteni mexikóit ettünk.

Másnap Zoli már dolgozott délelőtt, én meg addig megnéztem a belvárost. A folyópart szuper! Tele van játszótérrel, hintaággyal, csomó vizes játékkal, meg persze ennek köszönhetően gyerekekkel. A parton kívül maga a belváros is tetszett, elég tiszta, és a felhőkarcolók teljesen lenyűgöztek (sosem láttam még). Az utcák amúgy teljesen párhuzamosak, ami elég sokat segít egy ilyen jól tájékozódó embernek, mint én. 😀 Egyszer sem tévedtem el. 😀 Utána bementünk az egyik ilyen kormányépületbe, kb. mint az otthoni okmányiroda, stb. és megcsináltattuk a Social Security Number-t, ami olyasmi, mint az adószám és a további boldogulásunkhoz kell. Amúgy az épületbe ugyanolyan security checken kell átmenni, mint a reptéren (meg mint otthon a nagykövetségen) ezt szerintem imádják. 😀 Én nem annyira, igazából ha soha többet nem kéne átmennem ilyenen, akkor is meglennék. 😀 Ezután ettünk egy igazi amerikai hamburgert és hazajöttünk. Közben úgy tűnik Zolinak sikerült a házat lejjebb alkudni, ami nagyon jó hír!

Néhány kép a partról (ez a híd a new yorki Brooklyn Bridge prototípusa)

Néhány fotó a városról

Na ezek történtek velünk eddig, jöjjenek az első benyomások.

Mindenki nagyon kedves.

Tényleg! Ezt már a reptéren észrevettük. Kedvesek a securitysek, kedvesek az éttermesek, kedvesek az idegenek! Nem kell segítséget kérned, maguktól jönnek és segítenek, ha úgy látják, hogy kell.  Mikor ott tanakodtunk, hogy hogy van a beszállás (külön betűk voltak a jegyen) egy srác aki ott állt a közelben odajött és elkezdte mondani, egy másik a csomagoknál csinálta ugyanezt. Vagy pl. a Social Security irodában vettünk egy sorszámot, aztán rájöttünk, hogy nyomtatnunk kell még, és mire visszaértünk már hívtak minket és tovább is haladtak. Mikor mondtuk a nőnek, akkor nem izélni kezdett, hanem körbe ment, hogy hátha tud segíteni kicsit meggyorsítani a dolgot. Úgy, hogy mi mentünk el… Azt ugye meg már említettem, hogy milyen barátságosak voltak velünk a pubban, és úgy látom, itt ez teljesen megszokott. Plusz teljesen idegenek is köszönnek az utcán és majdnem mindenki mosolyog.

Minden ÓRIÁSI.

Az autók, a kaják, a tévék, a hűtők, a tűzhelyek, a kávék, a házak, a tusfürdők a boltban….minden. De annyira, hogy olyan autókat láttam, amiknek a motorházteteje a nyakamig ér és lépcsőn kell fellépni. És azok teljesen megszokottak. Még a kicsi kocsik is nagyok. A tűzhely és a hűtő a másfélszerese az otthoninak. 😀

Minden “más”.

A villanykapcsolók ilyen kis pöckösek, a kilincseket kb függőlegesig le kell nyomni, a WC és a kád nagyon alacsony, kb a lábszáram közepéig érnek, a kádban a dugót és a wc lehúzót is 5 percig értelmeztem, plusz a csapot is majdnem letörtem, mert fel akartam nyitni ahogy otthon, pedig fordítani kellett volna, én meg azt hittem csak beragadt :D. A bankban a papírokon folyton elrontottam a dátumot, a címeket, a billentyűzeten folyton félrenyomtam. Szerencsére, nagyon kedvesek voltak és szerintem nem is néztek hülyének, csak megkérdezték, hogy „nálatok ez is más?” 😀 A mértékegységekről ne is beszéljünk….:D az, hogy 92 fok van mindenkinek normális 😀 azt meg, amiben a folyadékokat mérik ki sem tudom mondani. 😀 A távolságokat is teljesen máshogy értelmezik, ha azt mondják, á ez az étterem közel van, az lehet 20 perc autózás az autópályán. De ha sétáról van szó, akkor ha valami 2 háztömbre van, az már nagyon messzi. Emellett elég nehezen értem őket, remélem lassan belerázódok, olyan gyorsan beszélnek, hogy elég nehéz tartanom a tempót. Főleg a feketéket nem értem, ők tényleg nagyon viccesen beszélnek és itt amúgy a lakosság felét teszik ki, szóval sokszor belefutok ebbe. 😀 Pl. tegnap kifizettem egy 99 centes teát egy 20 dollárossal, mert egy szót sem értettem abból, amit a pultos fiú mondott, így inkább biztosra mentem. 😀 Mondjuk nyilván ő is észrevette, mert eléggé mosolygott. 😀 Szerencsére a Zoli nagyon jól ért mindent, így csak egyszerűbb szitukban kell egyelőre egyedül boldogulnom.

Vannak dolgok, amiket különösen imádnak.

  • A hideget. Mindenhol megy a légkondi, de ez nem a kellemes 23 fokot jelenti, hanem 20-at! Irtó hideg. 😀 Mindent teleraknak jéggel. Fullra. 😀 Hideg mániások. (én meg majdnem megfagytam tegnap mire megettem a hamburgert a 20 fokban és megittam, hozzá fél liter jégkockát :D)
  • A kávét! Mindenhol ki van rakva, újra lehet tölteni, stb. Mondjuk ha itt egész nap csak kávét iszol még akkor sem tartasz ott, mint otthon 2 igazi presszókávé után, mert itt a kávé nagyon híg. Nekem amúgy kifejezetten ízlik, de Zoli inkább úgy döntött itt az idő megvenni a presszógépet. 😀 (Kávé amúgy alig van normális a boltban és azok is ilyen kajáldák márkái, pl. Starbucks, Dunkin Donuts vagy McCafé, amit végül mi is megvettünk)
  • Amerikát. Mindenhol kint van a zászló. Mindenből van amerikai zászló mintás, de ezt úgy értsétek, hogy tényleg mindenből. Tegnap pl. egyik munkás fején amerikai zászló mintás sisakot láttam. Lehet, hogy most a közelgő július 4.-e miatt amúgy kicsit torz képet kapunk, de minden tele van. 😀 A kedvencem az „God bless America!” (Isten áldja Amerikát) színezőkönyv volt, amit a Walmartban láttam. Tudjátok, mint ezek a tök jó színező könyvek, csak ebben ilyen hazafias minták voltak (legalább elég hozzá egy piros meg egy kék ceruza :D). És amúgy ez a „hazafias” hozzáállás megvan a városokra jellemzően is. Pl. Pat mondta, hogy fel vannak háborodva, mert átadták az új villamosokat (amúgy olyan CAF, mint Pesten) és a villamosok színe arany-fekete, amit nem értenek, hogy történhetett, mikor Cincinnati football csapatának a legfőbb ellenfele szintén arany-fekete mezben játszik. 😀 Ez amúgy így külső szemmel elég vicces, de tök jó is szerintem, hogy ezekhez így ragaszkodnak. (bár én azért szépnek láttam a villamost…)

Most egyelőre ennyi lenne, hamarosan újra jelentkezem. Sok minden történik, folyamatosan van mit mesélni 🙂